A pillanat szent mélysége
– Hallottad? – Mit? – Megkondult a harang. – Ja, igen, harangoznak. Szép! – Tényleg szép. De az elsőt… a legelső kondulást hallottad?
Ha van kedvenc színházi előadásom, az a Bodó Viktor rendezte Egy őrült naplója. A 2016-ban bemutatott, azóta több mint kétszázszor játszott darabot egyszerűen nem tudom megunni, nem utolsósorban a túlzás nélkül zseniális Keresztes Tamás miatt, aki olyat művel egymagában, amire csak kevesen képesek. „A kisember kényszerű ámokfutása” megrendítően ismerőssé válik az alakításában, a színpadon pedig nemcsak ő van jelen, hanem ugyanolyan érvénnyel a Keresztes tervezte, az önmagából kiforduló világot, lelkeket, elméket fizikai valósággá tevő díszlet és a looperrel minden egyes alkalommal élőben újrakonstruált zene is. Ez persze látszólag irreleváns információ a Vígszínház új premierje, a Pinokkió kapcsán, de talán annyiban mégsem, hogy ha Keresztes Tamás neve feltűnik valamiben, arra érdemes odafigyelni.